Ez a Facebook botrányos. Nem vagyok még kész ezzel az oldallal, de majd szánok rá heti egyszer egy órát, hogy rendbetegyem, illetve talán ideköltöztetném azokat a bejegyzéseket, amiket az elmúlt években a Facebookon tettem meg. De borzalmas. Annyi okoskodó van, hogy szörnyű. Ikább ne olvasson senki, csak hagyjanak békén. Hadd boldoguljak úgy ahogy tudok. Én legább próbálkozom, nem vagyok egy mihaszna léhűtő, aki csak él bele a világba és másokon élősködik, hanem igyekszem és harcolok!
De talán nem is kéne annyira ezt rendbe tegyem? Volt ennek a blognak célja még régen, amikor a zenéléssel akartam foglakozni. Ez igazából zenei blognak indult, majd lelki szemetesláda lett belőle, mert az élet nem engedte végül a zenélést. Annyira jobb volt régen a freeblog. Volt néhány olvasóm, én is olvastam másokat, ott ismertem meg a zenén keresztül azt az illetőt, akinél végül szereztem az első bejárónős munkámat, és a legrégebb óta dolgozom nála. Nem volt ennyi okoskodó agresszív ember. Még talán az IWIW is jó volt ilyen szempontból. Igazából nekem ez kikapcsolódás. Nekem ez a terápia vált be, ha nem pofázik bele valaki. De ha már mindenképp bele kell szólnia, akkor inkább kívánjon sok sikert, vagy bátorítson, ne okoskodó rombolást csináljon!
Nos akkor jöjjön, amiről tényleg írni akartam, akkor még a Facebook oldalon. De végül is a kettő kapcsolódik
Érzelmi fogságban vagyok. Mert nincs más, mert magányos vagyok. S ami mélyíti a magányt az a megnem értettség. De ezt sem tudja átérezni senki. Ha szorongok is akkor ez ettől van. Néha elgondolkodom, minek küzdök, tök felesleges. Akármit csinálhatsz, az emberek csak fikázni fognak, rombolni a lelkedbe taposni, és úgy okoskodni, annélkül hogy ismernének. Nem is tudom hogy bírják a sztárok ezt. Nyilván rengeteg pozitív ingert is kapnak, különben nem lennének sztárok. De a művész az érzékeny ember.. Ilyen szempontból lehet, jobb is, hogy nem állok a csúcson. Bár biztos ezeknek jó orvosaik vannak, lélekdoktor, meg kapnak valami drogot amivel kibírják. Kamaszként a bizonyítási vágy hajtott, mert egész gyerekkoromban megaláztak, semmibe vettek, vesztes voltam, akibe bele lehetett rúgni szó szerint, szavakkal, kézzel és lábbal. Igazából most is ennek a kikopottabb változata él még bennem, Szomjazom az elismerésre, amit igazából nem kapok meg, de nincs is nagyon mire. Csak annyit tudok elmondani, mennyot dolgozom és küzdök, és hogy nem vagyook egy élősködő léhűtő.
T meg mindig ilyeneket mond. Egy kicsit nehéz vele. Úgy volt hogy vége lesz, de nem tud elköltözni. Meg szeret is. De elkövetett egy hibát, sokat veszekedett a semmiért
Noha ezt már nem csinálja, mert rájött elveszít. De már késő. Belőlem azt a szerelmet kiölte ezzel. Viszont itt van és nincs más. Igazából nem is kéne. De nagyon szenvedek ettől is. Jó hogy van, legalább egy ember aki megért valamennyire. Ez sokat ér ebben a helyzetben. Mert tényleg az őrület kerülget.
"Sokkal többet érsz mint amit gondolsz magadról. Nagyon sokat és nehezet dolgozol.
Nekem ez a lány a legfontosabb, akit szarba sem vettek, szarba sem vesznek.
Ne akarj más lenni mint aki te magad vagy."
